„… az egyik ilyen volt a csönd. A tölgyillatú, gyantaszagú csönd, melybe bele-beleszakít a gerlék röpte, föltépi a szajkó kiáltása, megszaggatja a vadászni induló róka vonítása, de ezektől a hangoktól és az éjszaka neszétől még teljesebb, még puhább, még ringatóbb az öreg szőlőhegy csöndje.”
Pont ilyen volt. Köszönjük.
Kedves Erdő Mélyén Házikó!
Nagyon köszönjük Neked az itt töltött idő minden pillanatát!
Köszönjük, hogy reggel csodálatos madárcsicsergős énekre ébredhettünk, köszönjük szaunád melegét, dézsád lazító fürdőjét, a csillagokkal borított ég látványát, az állatok lépteinek susogását, kályhád ki nem alvó romantikus lángját!
Nemsokára visszatérünk!
Mit esznek a szarvasok tél végén, miután elfagyott és elfogyott az összes fű, elszáradt az összes falevél, és még nem hajtanak a rügyek? Azt eszik, amit találnak: fakérget. Nem lehet valami finom, mivel fakéreg máskor is van, de máskor nem eszik. Jöhetne már az eső, hogy kizöldüljön a világ!
Mindig a legfelső polcon van a legfinomabb áru, ráadásul most végkiárusítás van falevélből. Tudja ezt a szarvasbika is, és mindent elkövet, hogy hozzájusson néhány tápláló falathoz. Nagy kincs ez ilyenkor ősz végén, amikor már alig van friss fű. Hamarosan egyik sem lesz, és jönnek az ínséges téli hónapok. És akkor mit esznek? Megtudhatod, ha követed a friss híreket az oldalamon.
A téli tüzelőt már rég betáraztam. Ez az a fa, ami jövő nyáron fog izzasztani téged a szaunában, vagy melegen tart a dézsában egy szép csillagfényes éjszakán.
Menekülés a nagyvárosból a gombák földjére.
Az ország többi részén talán már meg is unták, de nálam még csak most kezd érni az őzlábgomba. Minden gondodat, bajodat elfelejted, amikor a gombák után loholsz az erdőben. Hatalmas élmény, amikor elkapsz egy kifejlett példányt (15 cm) vagy egy ilyen zsenge fiatalkát. Ezt akár juhtúróval töltve is kiránthatod. Gyere hozzám lazítani! A gombavadászat fáradalmait kipihenheted a szaunában vagy a forró dézsában.
