Kedves Erdő Mélyén Házikó!
Nagyon köszönjük Neked az itt töltött idő minden pillanatát!
Köszönjük, hogy reggel csodálatos madárcsicsergős énekre ébredhettünk, köszönjük szaunád melegét, dézsád lazító fürdőjét, a csillagokkal borított ég látványát, az állatok lépteinek susogását, kályhád ki nem alvó romantikus lángját!
Nemsokára visszatérünk!
Mit esznek a szarvasok tél végén, miután elfagyott és elfogyott az összes fű, elszáradt az összes falevél, és még nem hajtanak a rügyek? Azt eszik, amit találnak: fakérget. Nem lehet valami finom, mivel fakéreg máskor is van, de máskor nem eszik. Jöhetne már az eső, hogy kizöldüljön a világ!
Mindig a legfelső polcon van a legfinomabb áru, ráadásul most végkiárusítás van falevélből. Tudja ezt a szarvasbika is, és mindent elkövet, hogy hozzájusson néhány tápláló falathoz. Nagy kincs ez ilyenkor ősz végén, amikor már alig van friss fű. Hamarosan egyik sem lesz, és jönnek az ínséges téli hónapok. És akkor mit esznek? Megtudhatod, ha követed a friss híreket az oldalamon.
A téli tüzelőt már rég betáraztam. Ez az a fa, ami jövő nyáron fog izzasztani téged a szaunában, vagy melegen tart a dézsában egy szép csillagfényes éjszakán.
Menekülés a nagyvárosból a gombák földjére.
Az ország többi részén talán már meg is unták, de nálam még csak most kezd érni az őzlábgomba. Minden gondodat, bajodat elfelejted, amikor a gombák után loholsz az erdőben. Hatalmas élmény, amikor elkapsz egy kifejlett példányt (15 cm) vagy egy ilyen zsenge fiatalkát. Ezt akár juhtúróval töltve is kiránthatod. Gyere hozzám lazítani! A gombavadászat fáradalmait kipihenheted a szaunában vagy a forró dézsában.
Ó, Házikó!
Köszönjük neked kályhád meghitt ropogását és melegét, ágyad puha kényelmét.
Köszönjük erdőd békés, befogadó nyugalmát, fáid zúgását, avarod illatát.
Köszönjük madaraid dalát s röptét.
Köszönjük bográcsod vidám rotyogását, s a benne főtt isteni marhapörköltet.
Hálás szívvel köszönjük, hogy befogadtál, gyógyítottál, elcsendesítettél bennünket.
Köszönjük a békét és nyugalmat, amit tőled kaptunk.
Erdő Mélyén Házikó!
Aki a lélek csendjét keresi, az itt jó helyen jár…
Az árnyas fák között megbúvó magányos kis ház és környezete napok alatt úgy elbűvöli az embert, hogy nem is akar innen elmenni.
A kövekből, fákból áradó nyugalom, a természet neszei, hangjai elcsitítják a világ forgatagában felborzolt idegeket, segítenek egyensúlyt teremteni belső világunkban.
Meghitt étkezések a teraszon, suhogó fák árnyékában, testet-lelket regeneráló szaunázás a kisház mögötti épületben, tüdőtágító gyalogtúrák a környező erdőségekben, éjszakai dézsafürdőzés a roskadásig ékszeres mennyboltozat alatt, amihez az erdő orgonái, a környék gímszarvas bikái adják a zenei aláfestést.
Igazi szerelmeshely, ahol van idő egymásra, ahol a meghittség és az egymáshoz tartozás békés tudata kéz a kézben járnak…
Kedves, figyelmes, szívélyes házigazda, akinek keze nyomát, gondoskodó természetét újra és újra felfedezhetik a házban azok, akiknek van szívük a jó látásához, a valódi érték megtalálásához.
Az erdő mélyi házikó élményei a szívünkbe zárva velünk lesznek akkor is, amikor már nem leszünk itt.
