Ó, Házikó!

Köszönjük neked kályhád meghitt ropogását és melegét, ágyad puha kényelmét.
Köszönjük erdőd békés, befogadó nyugalmát, fáid zúgását, avarod illatát.
Köszönjük madaraid dalát s röptét.
Köszönjük bográcsod vidám rotyogását, s a benne főtt isteni marhapörköltet.
Hálás szívvel köszönjük, hogy befogadtál, gyógyítottál, elcsendesítettél bennünket.
Köszönjük a békét és nyugalmat, amit tőled kaptunk.

Erdő Mélyén Házikó!
Aki a lélek csendjét keresi, az itt jó helyen jár…
Az árnyas fák között megbúvó magányos kis ház és környezete napok alatt úgy elbűvöli az embert, hogy nem is akar innen elmenni.
A kövekből, fákból áradó nyugalom, a természet neszei, hangjai elcsitítják a világ forgatagában felborzolt idegeket, segítenek egyensúlyt teremteni belső világunkban.
Meghitt étkezések a teraszon, suhogó fák árnyékában, testet-lelket regeneráló szaunázás a kisház mögötti épületben, tüdőtágító gyalogtúrák a környező erdőségekben, éjszakai dézsafürdőzés a roskadásig ékszeres mennyboltozat alatt, amihez az erdő orgonái, a környék gímszarvas bikái adják a zenei aláfestést.
Igazi szerelmeshely, ahol van idő egymásra, ahol a meghittség és az egymáshoz tartozás békés tudata kéz a kézben járnak…
Kedves, figyelmes, szívélyes házigazda, akinek keze nyomát, gonoskodó természetét újra és újra felfedezhetik a házban azok, akiknek van szívük a jó látásához, a valódi érték megtalálásához.
Az erdő mélyi házikó élményei a szívünkbe zárva velünk lesznek akkor is, amikor már nem leszünk itt.