Erdő Mélyén Házikó,
melegének a tüze frissen pattogó.
A mindennapok forgataga hová lett,
hát ilyen a csend hajszolta meghitt est.
Mert itt a fák koronája az emelt fő,
és a hangok nesze az özönlő.
Itt sejlik föl a szív embere,
nem-e ez a teremtés legkezdete.
Mert mi fontos a félhomályban?
Hát nem az, hogy messzebb lássak?
Hogy a Teremtőm hangja utolérjen,
hogy szerethessek amíg élek!

Ui.: köszönjük a lehetőséget a testi, lelki feltöltődésre. Az élményfokozó süti megtette a hatását. 🙂